fő [1]
fő [1] tárgyatlan ige fövök, -sz, fövünk, -tök, -nek [e], -tt, -jön, (tájszó) fől
1. (csak 3. személyben) <Nyers, szilárd élelmiszer> a forrás állapotában levő vízben v. lében nyers voltát – rendsz. meg is puhulva – fokozatosan elveszti. Fő a bab, a hús, a krumpli, a tojás. Lassú tűzön fő. Vmivé, vmilyenre fő: e folyamat által vmivé, vmilyenné válik. Puhára főtt a hús. Ragaccsá főtt a kása. A vasfazékban … fő a sárgarépa. (Kosztolányi Dezső) || a. (csak 3. személyben) <Folyadék, ital, folyékony étel> forr. Fő a leves, a víz. || b. (csak 3. személyben) <Pépes anyag v. kávé, tea> a forrásban levő folyadékban mállik, sűrűsödik, ill. íze, hatóanyaga oldódik. Fő a lekvár, a szappan, a szurok. Fő már az a tea? És fő a kedves kávé, forr a tej, | a pesztonka perecért szalad el. (Kosztolányi Dezső)
2. (csak 3. személyben) A tűzön főve készülőben van. Fő az ebéd, a vacsora. Bent spirituszon főtt sivár vacsorája. (Babits Mihály) || a. (csak 3. személyben) (ritka) <Vegyi készítményt tartalmazó folyadék> hevítés folytán erősen felmelegszik, forr, s vmely kívánt keverékké alakul. A lombikban fő az oldat. Száll a szikra, fojt a füst, Fő a fürdő, forr az üst. (Arany János)
3. (csak 3. személyben) <Szilárd anyag> tisztítás, fertőtlenítés végett forrásban levő vízben ázik. Fő a ruha mosáskor. Főnek az injekciós tűk.
4. (átvitt értelemben, túlzó) <Személy> tikkasztó melegben, hőségben van; nagyon melege van. Órákig főttünk a tűző napon.
Szólás(ok): ld. fej.
Igekötős igék: átfő; belefő; elfő; felfő; kifő; lefő; megfő; összefő; szétfő.
Szóösszetétel(ek): sül-fő.
