fő-fő
fő-fő melléknév és főnév (gyak. túlzó, tréfás)
I. melléknév (nyomatékkal) A legfőbb, ill. az egyik legbefolyásosabb <személy>. Fő-fő tekintély. Ő volt az ügyeknek fő-fő intézője. Ő volt a fő-fő ludas. Bécs városából lejöttek a fő-fő részvényes uraságok. (Jókai Mór) Beleszólt ebbe egy fő-fő generális … (Mikszáth Kálmán) || a. A legfontosabb v. egyik legfontosabb. Fő-fő kiváltság, megtiszteltetés. Legottan századosnak emelteté magát, | Mely rangra főfő érdem volt egy posztó kabát. (Arany János) Amit … elkövetett … nem … valami fő-fő bűn. (Tolnai Lajos)
II. főnév (ritka) A legfontosabb v. az egyik legfontosabb személy. Te voltál a fő-fő?
