foglalkozás
foglalkozás főnév -t, -ok, -a
1. Általában a foglalkozik igével kifejezett tevékenység; az a tény, hogy vki foglalkozik vmivel. Könyveivel, az üggyel való foglalkozás; más dolgaival való foglalkozás. A vele való foglalkozás megéri a fáradságot. Igen ügyes a vendégekkel való foglalkozásban. || a. (régies, irodalmi nyelvben) Elfoglaltság, foglalatosság. Beteges is vagyok, teher a szellemi foglalkozás. (Arany János)
2. Állandó jellegű, rendszeres munka(kör), alkalmaztatás, elfoglaltság mint a megélhetés forrása v. élethivatás. Alkalmi, hivatásszerű, szellemi foglalkozás; ülőfoglalkozás; foglalkozás nélküli: állandó jellegű, rendszeres munka, alkalmaztatás nélkül lévő <személy>. Mi a mostani foglalkozása? Nincs foglalkozása. Szereti a foglalkozását. Bár elvégezte a jogot, semmi foglalkozáshoz se nyúlt. (Mikszáth Kálmán) Kérdeztem, milyen foglalkozást írjak neve mellé? – Munkás – válaszolta. (Kuncz Aladár) Mindenkiből lett már valami: mindenki választott magának egy foglalkozást, mellyel az életét eltöltse, kenyerét megkeresse … (Kosztolányi Dezső) || a. Szakképzettség. || b. (iskolai, katonaság) A tanmenet, kiképzési terv szerinti időhöz kötöt feladat végzése. Délutáni, sportköri, szakköri foglalkozás. A szakmai munkaközösség tagjai havonta egy foglalkozáson vesznek részt. A foglalkozás reggel hat órakor kezdődik.
Szóösszetétel(ek): 1. foglalkozásbetegség; foglalkozásnélküliség; foglalkozásterv; 2. főfoglalkozás; mellékfoglalkozás; ősfoglalkozás.
foglalkozási; foglalkozású.
