fon
fon ige -t, -jon
1. tárgyas <Szálas anyagból elemi szálakat> úgy sodor, hogy összetett szálat, fonalat kapjon. Gyapjút, háncsot, kendert fon. A szálakat fonalakká fonja. Pereg az orsóm kereke, Vékony szálat fonok vele. (Tompa Mihály) Maga nyűtte, beáztatta, szárította, … fonta, szőtte, fehérítette. (Mikszáth Kálmán) || a. (tárgy nélkül) Font. Afféle gyalog- [= kézi] guzsaly volt nála és a kötényében szösz. (Gárdonyi Géza) Az ősz néni – hangja vékony – | okuláréval köt és fon. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyas <Szálakat, fonalakat egymásba v. vmilyen formába> hajtogatva teker, és így egyesít. Haját két ágba fonja. Több szálat egymásba fon. A virágokat koszorúba fonja. Nekem is volt kislányom, Haját fontam hat ágba. (népköltés) Üstökét homlokban két csimbókra fonta. (Jókai Mór) Kacér frizurákba fonta a haját, tarka kendőket vetett a vállára. (Babits Mihály)
3. tárgyas Ilyen eljárással készít vmit. Fonalat, kosarat, kötelet, ostort fon. Vesszőből sövényt fon. Virágokból koszorút fon. Egy dombon szép leány heverészett, … koszorút fonva fűszálakból. (Karinthy Frigyes) || a. (átvitt értelemben) Ostort fonok … napsugarakból. (Petőfi Sándor)
4. Vhova fon vmit: <vmely tárgyat> vmely anyagnak, testnek hosszúkás, hajlékony részei, szálai közé dug. Gyöngyöket fon a hajába. Ujjait egymásba, vkinek a hajába, vkinek ujjai közé fonja.
5. Karját vmire, vmi köré v. (ritka) vmibe fonja: meghajlított karjával szorosan körülfog vmit. Karját vkinek a derekára, dereka v. nyaka köré, nyakába fonja; keresztbe fonja a karját: úgy teszi mellén keresztbe a karját, hogy egyik keze feje felső karja alá kerül. Látod, mond a nő, karjára fonva karjait, mint repkény az erős fára; ha te ölsz, én is meghalok. (Jókai Mór) Elébe lépett a két főúrnak, és keresztbe fonta a karját. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (választékos) Karjaiba fonja: karjával szorosan átöleli. Alugy hát, én meg karjaimba fonlak. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
6. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Gondolatokat, beszédet> megfontolt rendben, bonyolult összefüggésben egymáshoz kapcsol. Ügyesen szövi, fonja szavait. A beszédet ügyes ésszel fonja. (Arany János)
7. tárgyatlan (átvitt értelemben, tájszó) <Macska> ülve mellső lábaival gyengéd nyomkodó mozdulatot tesz, és dorombol. A macskám is itt van a lábamnál … Néha fon. Ez az ő éneke. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, népies) <Kis rágcsáló állat> hátsó lábaira állva v. ülve elülső lábait mozgatja. Egy-egy patkány … leül előtte fonni, a füleit törülgeti a két első lábával. (Jókai Mór)
Igekötős igék: átfon; befon; belefon; egybefon; felfon; keresztülfon; kifon; körülfon; lefon; megfon; összefon; ráfon.
fonható; fonogat.
