fontos [1]
fontos [1] melléknév (-an), -abb
1. Olyan <dolog>, amely jelentőségénél fogva különös gondot, figyelmet érdemel; jelentős, lényeges. Fontos állás, feladat, küldetés; fontos kérdés, szempont; fontos teendő; fontos érdek fűződik vmihez; fontos szerepet játszik, kap, vállal. Nem fontos, hogy mi az ő véleménye. Mondhatatlanul fontos az óra, melyben hozzátok szólok. (Kossuth Lajos) Most pedig hagyja a jelöltünk … Tetszik tudni, hogy még ma mily fontos, nagy feladat vár rá? (Jókai Mór) A többi három lapon az édesanyja kusza sorai … a legfontosabb mondanivalókkal. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan <tárgy, dolog>, amelynek vmely cél elérésében, ill. a gyakorlati élet vmely területén nagy szerepe van, amelyet alig lehet nélkülözni, ill. számításon kívül hagyni. Fontos műszer, szerszám, termék; fontos közlekedési vonal; fontos stratégiai pont. Így vált fontossá … a könyv, melybe annyi Ady-dal temetődött el. (Ady Endre) || b. Fontos vkinek vmi: elengedhetetlen követelménynek ítéli, elsőrendű testi v. lelki szükségletnek tekinti. Fontos neki a mindennapi kávé. Fontos neki, hogy körülrajongják. Jézusi szeretetből foglalkozott velem, és fontos volt neki az, hogy én megtérjek és idvezüljek. (Kaffka Margit)
2. Számottevő, befolyásos, tekintélyes <személy>. Fontos személyiség. Ez fontos ember. Legyen iránta nyájas. (Mikszáth Kálmán) Ismerem ezt a fontos egyéniséget … Venust játssza a „Szép Heléná”-ban. (Ambrus Zoltán)
3. (ritka, régies) Fontoskodó, nagyképű <személy, magatartás, megnyilatkozás>. Oh ezek az unalmas fontos férfiak … (Jókai Mór) Áron … nagyon fontosan, komolyan, lámpással ment le a pincébe. (Ady Endre)
