-forma
-forma melléknévképző -formán
1. (főnévi alapszóval) Ahhoz hasonló külsejű, alakú, annak látszó, tartható, amit az alapszó kifejez; … formájú, … féle. ® Úrforma. Ablakforma nyílás; asztalforma bútordarab; füzetforma könyv; kamraforma helyiség. Egy barlangforma üreg … ki van toldva egyszerű kőrakással emberi lakásformává. (Jókai Mór) Egy cigányasszonyforma idős nő lebben be. (Gárdonyi Géza) || a. Ahhoz hasonló tartalmú, hangulatú, amit az alapszó kifejez; … féle. Dicséretforma kijelentés. Olyan évelődésformának vette körülbelül Zrínyi is … (Mikszáth Kálmán) || b. (a maga névmás 1. és ritk. 2. személyű alakjához kapcsolva) Az alapszóval megjelölt személyhez hasonló tulajdonságú, külsejű, jellemű, helyzetű. Magamforma kövér ember; magadforma munkásember. Azon hölgy nem magunkforma szegény legénynek való. (Jókai Mór)
2. (melléknévi alapszóval) Olyanhoz hasonló, (kissé) olyan természetű, majdnem olyan, mint amit az alapszó kifejez; formájú. Bolondforma ember; négyszögletesforma papírdarab; tízévesforma gyerek. Ez a ruha bizony már kopott-forma. Mutternek mondja a nép azt a négyszögletesforma kis vasat, amellyel az eke srófjának kiálló végét rászorítják az ekére, nehogy a sróf kiessen. (Gárdonyi Géza) || a. (melléknévi névmási alapszóval) Az alapszóval megjelölt tulajdonsághoz, minőségéhez hasonló. ® Ilyenforma; ® másforma; ® olyanforma.
3. (főnévként) (népies, gyak. rosszalló) Olyanféle személy, tárgy, dolog, amit az alapszó kifejez. Összeütött valami ládaformát. Mondott valami szónoklatformát. Olyan örömformát, szédülésformát érzett. Néha feje fölött elreppent valami, Szárnysuhogás-formát lehetett hallani. (Petőfi Sándor) Sohase maga Katánghy hozta a kéziratot, … néha egy vén inasforma hozta. (Mikszáth Kálmán) Bizony csak olyan magunkformák lesznek ott [a bálon]. (Ambrus Zoltán)
