formál
formál tárgyas ige -t, -jon
1. Vminek bizonyos alakot adva, vmit létrehoz, alkot, alakít. Kezéből tölcsért formál. A táncosok kört formáltak. Hamar a kovácsok vas fejet formálnak, Mint a kecskebaké. (Arany János) Az apja szobrász volt. Márványtömegből | Heroszt és istent formált könnyű kézzel. (Juhász Gyula) Olykor tenyeréből tölcsért … formált és úgy suttogott. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Általában alkot, létrehoz, alakít. Véleményt formál vmiről. A nép formálja a történelmet. Új zsoldosokat gyüjt, új sereget formál. (Arany János) A nő sorsát ma is a férfi formálja. (Ambrus Zoltán)
2. (átvitt értelemben) Előáll (3) vmivel, támaszt (III) vmit. Igényt, jogot, követelést formál vmire v. vmihez. Képzelt jogaidban oly követeléseket formálsz, melyekkel becsületemben gázolsz. (Tolnai Lajos) Híre ment …, hogy egy egész vármegyéhez formálnak … jusst a Laczkók. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: átformál; kiformál; megformál.
formálás; formálatlan; formálgat; formálható; formáló; formált; formáltat.
