förtelmes
förtelmes [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e] fertelmes [ë-e-e]
1. Nagy mértékben undorító, förtelmet keltő, visszataszító; undok. Förtelmes bűz, féreg, látvány, rondaság. Megjő majd napom is, melyben … engem is a förtelmes férgek elesznek. (Vörösmarty Mihály) Valami fertelmes büdösséget éreztem. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) <Az erkölcs v. az illem tekintetében> visszataszító. Förtelmes bűn, káromkodás; förtelmes szája van: trágárságokat szokott beszélni. Goromba, lusta s fertelmes szájú ember …, a világ legnagyobb káromkodója. (Móricz Zsigmond)
2. (túlzó) Utálatos, ellenszenves, ronda <személy, testrész>. Megmondhadd az örményeidnek, hogy ne féltsék a feleségeket a magyaroktól, mert … amilyen fertelmes ábrázatjuk van, attól mind a tengernek szaladunk. (Móra Ferenc)
3. (túlzó) Kibírhatatlanul kellemetlen. Förtelmes idő(járás), szélvihar; förtelmes kiabálás, lárma, ordítás. A szolgák … | Györgyöt is fölverték a fertelmes zajjal. (Arany János) Szakadatlanul esett a fertelmes hó! (Tolnai Lajos) Förtelmes dialektusban hadart valamit. (Herczeg Ferenc)
4. határozói használat(ban) <Nyomósításul, kellemetlen érzés kifejezésére.> Förtelmes rossz ital; förtelmes rosszul beszélt, énekelt, játszott.
förtelmesség.
