főtisztelendő
főtisztelendő melléknév és főnév (vallásügy)
I. melléknév <Római és görög katolikus, görögkeleti és izraelita lelkész, evangélikus püspök, unitárius püspök és püspöki helynök címe>. Főtisztelendő Nagy János lelkész úrnak. || a. Főtisztelendő úr: <ilyen lelkész megszólításaként v. megnevezéseként>. Főtisztelendő úr itt nálunk? mily öröm szegény házunkra. (Tolnai Lajos) Az étkezőkocsi … pincérei nagy kitűnőséggel [= kitüntető figyelemmel] szolgálták ki a főtisztelendő urat. (Krúdy Gyula)
II. főnév (bizalmas) Főtisztelendő címet viselő lelkész. Már a templomban van a főtisztelendő.
főtisztelendőség.
