főzet [1]
főzet [1] [e] tárgyas ige -ett, ..essen [ë, e-ë]
Utasít, felszólít, megkér vkit, hogy főzzön (1–4). Bablevest főzet; lekvárt főzet. Puhára főzeti a húst. Egy negyedóráig főzeti a mosni való ruhát. Egy nap halat főzeték s nyers hagymát hozattam fel. (Kazinczy Ferenc) Vannak bizonyos halászcsárdák Pesten, ahol … olyan halat főzethet az ember, amilyent a szeme láttára fogtak ki a Dunából. (Krúdy Gyula) || a. (tárgy nélkül) <A rendszeres napi étkezés céljára> főtt, sült ételt készíttet, szokott készíttetni. Vasárnap nem főzetek, mert kirándulunk. A vendéglős naponta száz személyre főzet. Döme bácsi most nem főzet itthon, hanem a kaszinóból hozatja az ebédet. (Babits Mihály)
Igekötős igék: átfőzet; befőzet; belefőzet; felfőzet; kifőzet; megfőzet; összefőzet; szétfőzet.
főzetett; főzető.
