főzet [2]
főzet [2] [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Vmely növényből főzéssel, többnyire házilag készített, megszűrt, folyékony gyógyszer v. illatszer. A kamilla főzetével borogatja a szemét. [A konyhában] volt a tűzhely a rézüsttel, melyből csendesen hullott cseppenkint az első főzet. (Jókai Mór) Nekem a gyógyítás a kötelességem. Főzettel gyógyítok-e vagy kenőccsel? pilulával-e vagy hazugsággal? abban [= ahhoz] a világnak semmi köze. (Gárdonyi Géza)
2. jelzői használat(ban) (tájszó) Egy főzésre való; annyi, amennyit egyszerre megfőznek. Egy főzet bab. Van egy főzet lencséje.
főzetnyi.
