friss
friss melléknév és főnév (régies írva: fris is)
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. <Nagyfokú életkedv és tetterő külső jeleként> gyors, fürge, élénk mozgású, fiatalos <személy>. Friss ember. Szóláshasonlat(ok): friss, mint a ® fürj. A lányka jó, fris, szereti a dolgot. (Petőfi Sándor) Csodálkozott, hogy milyen friss az öregúr. (Kosztolányi Dezső) || a. Ilyen személyre jellemző, tőle származó <megnyilatkozás, kül. cselekvés, mozgás>. Friss járás, léptek, mozdulatok. Frissen mozog; frissen pereg a nyelve.
2. (bizalmas) Korán kelő. Nagyon friss ember, már négykor fönn van minden reggel.
3. Kellemesen hűvös, a szervezet életműködését élénkítő, üdítő. Friss levegő; friss víz. Kis leány szoknyája térdig föl van hajtva, Mivelhogy ruhákat mos a fris patakba. (Petőfi Sándor) Elég hosszan nyomtad az ágyat, most pótold ki a friss levegővel. (Tolnai Lajos)
4. Újonnan termett, most keletkezett, készített, szedett v. szerzett. Friss gyümölcs, hús, ibolya, kenyér, sütemény, tojás, vacsora, zöldség; friss csapolás ¬; frissen csapolt sör; friss vér ¬. Tégy friss virágot az asztalra! Késő éjjel értem a tanyára Fris gyümölcsből készült vacsorára. (Petőfi Sándor) Már hordták az inasok körül a friss forró puncsot. (Móricz Zsigmond) || a. (választékos) Üde. Fedezé a földet bolyhos bársony szőnyeg, Melyet a láb érez puha fris mezőnek. (Arany János) Jer ki, kedves, az esőtől minden újra friss. (Babits Mihály)
5. Új keletű <hír, esemény, jelenség>. Friss értesülések; a legfrissebb események. || a. (irodalmi nyelvben) El nem avult, el nem fáradt. Friss benyomás, emlékezet, erő. Még nagyon friss emlékezetben volt Szidi Achmet emléke. (Jókai Mór) || b. (népies) Friss fejős tehén: ellés óta nemrég f. t.
6. Gyors ütemű <zene, tánc>. Friss csárdás, friss tánc, zene. Eljárják … a lassú lengyelt s a friss magyart; öregje az elsőt, ifja a másik jobbikat. (Kemény Zsigmond)
II. főnév -et, -e [e, e] (zene) A magyar zene és tánc, kül. a verbunkos és csárdás gyors ütemű része. Rupi rángatja a frisset. (Mikszáth Kálmán)
