független
független [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <esemény, jelenség, tény(állás)>, amely más dologtól közvetlenül nem függ, mással nincs szorosabb kapcsolatban, közelebbi viszonyban. Egymástól független események, tények, dolgok; ettől, mindentől függetlenül. A valóság tudatunkon kívül és attól függetlenül létezik. Javaslatom független az előbbi határozattól. || a. (mennyiségtan) Más tényezőktől nem függő, értékében egy másiktól meg nem határozott <mennyiség>. Független változó: <függvényben> a szabadon választható érték.
2. Olyan <személy, közösség, intézmény>, akit, amelyet anyagi v. erkölcsi függés, függőség nem korlátoz, nem befolyásol; a maga akarata, belátása szerint cselekvő, nem befolyásolható, másnak nem alárendelt, önálló. Anyagilag független; független ember, férfi, nő; független bíróság, egyház. Független, erős, küzdésre képes asszonyok kora következik. (Kaffka Margit) [Apám] független ember volt … élvezte …, hogy kezd szépen kiemelkedni a nehéz viszonyai közül. (Móricz Zsigmond) A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alávetve. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Mástól nem függő, másnak nem alávetett, tőle nem irányított. Független állam, köztársaság, nép, ország. Legyünk függetlenek, mert nem boldogulunk, | Ha kegyelmet mindig csak Bécsből koldulunk. (Sárosy Gyula) || b. Olyan <életmód, életpálya, társadalmi helyzet>, amelyet idegen beavatkozás, befolyás nem gátol, nem zavar. Független állás, élet, pálya. Egy kis független nyugalmat … Kértem kérve [az élettől]: S ő halasztá évrül évre. (Arany János) Az ő műveiben nyilatkozik meg először … a független, elvonult élet dicsérete. (Péterfy Jenő) || c. Idegen hatás, példa által nem irányított <személy, cselekedet, magatartás>; eredeti, önálló. Független álláspont, cselekedet, elhatározás, gondolkodás, szempont, vizsgálódás. Idegen hatástól függetlenül cselekszik, gondolkodik, ítél.
3. (politika, régies) Nem kormánypárti; ellenzéki (főként a múlt század végén). Független sajtó, szónok, újság. Az egész derék független polgárság … eszköz az ilyen felsőbb hatalom kezében, amely minden, csak nem függetlenségi. (Babits Mihály)
II. főnév -t, -ek, (-e) [ë, e] (főként többes számban) (politika, régies) Független, ellenzéki párti személy, politikus. A függetlenek népgyűlést tartottak.
