fukar
fukar melléknév és főnév (kissé választékos)
I. melléknév -ul v. -an, -abb
1. Olyan <személy>, akiben a takarékossági hajlam elfajult, szinte beteges szenvedéllyé vált, ezért anyagi javaihoz az emberi józanság rovására is, sokszor a kicsinyességig ragaszkodik; fösvény. Attól ugyan nem sokat kaphatsz, mert nagyon fukar ember. Ha kellett áldozni, ott sem voltak ők fukarok. (Jókai Mór) || a. Fösvény v. zsugori. Tekla néni roppant fukar volt, … még köménymagot is többször kifőzette a levesben. (Kosztolányi Dezső) || b. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki nagyon szűken bánik vmivel, szűken mér vmit, kül. szót, elismerést, mintha sajnálná kimondani. Fukar a dicséretben, az elismerésben. [Deák] fukar volt a szónoklat ékességeiben. (Csengery Antal) [Zrínyi] szóban fukar, szenvedélyben erős. (Arany János)
2. Ilyen személyre jellemző <magatartás>. Fukar kézzel ¬. Minduntalan elárulta fukar természetét. Fukarul bánván vele és nem akarván költeni semmit, Hitvány koszorút ad a győztesnek. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
II. főnév -t, -ok, -ja
1. Fukar személy. A fukart nem szereti senki. Kímélem a drága időt, mint fukar a pénzt. (Arany János)
2. (régies) Zsugori személy. A fukar hadd számítgassa A gyűlő aranyokat. (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): szófukar.
fukarság.
