fuldoklik
fuldoklik ige -ok, -asz v. ..kolsz, ..koltam, ..kolt v. -ott; ..kolnék, ..kolnál, ..kolna v. ritk. -anék, -anál, -ana; ..koljon; -ani v. ..kolni; (választékos) fuldokol -t, -jon
1. tárgyatlan Lélegzete el-elakad, nem jut levegőhöz; görcsös erőlködéssel, ökrendezve kapkod levegő után; fulladással küszködik, majdnem megfullad. Fuldoklik a torkán akadt falattól, a füsttől; fuldoklik a vízben. Állni gyászban, súlyos ezüstben, Fuldokolni a fáklyafüstben. (Ady Endre) Elmentek a Tiszára fürödni; az egyik fuldoklott, a másik segítségére rohant, s mind a ketten ott maradtak. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas (túlzó) <Állandósult szókapcsolatokban.> Könnyeiben fuldokol: nagyon sír, zokog; fuldoklik a nevetéstől, a sírástól: úgy nevet v. sír, hogy szinte elakad a lélegzete, szinte megfullad. Ő vigasztalt meg egyszer, amikor a ravatal előtt könnyeimben fuldokoltam. (Kosztolányi Dezső) Fuldokolva zokogni kezdett. (Karinthy Frigyes)
2. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Levegő után kapkodva, el-elakadó lélegzettel beszél, mond vmit. Karjait feje körül fonva fuldokol érthetetlen szavakat. (Jókai Mór) Szegény leány úgy fuldokolja: – „Jaj, kegyelem … jaj irgalom!” (Tolnai Lajos)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Nagy bajban> nehezen küszködik, úgyhogy majdnem tönkremegy bele. Fuldoklik az adósságban, a gondokban.
fuldoklás; fuldokló.
