füllentés
füllentés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (bizalmas, szépítő, eufemisztikus kifejezésként)
A füllent igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki füllent (vmit); kisebb, jelentéktelen hazugság mondása. A füllentés csúnya szokás. Ami észrevételem volt …, azt elmondottam szóval is … Gyulainak, jobb lett volna, ha füllentés helyett azt tudatja veled. (Arany János) Második természetévé vált a füllentés. (Jókai Mór) || a. (bizalmas, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Ennek nyelvi alakja: a valóságnak meg nem felelő állítás; kisebb hazugság. Mosolyogtak füllentésein. Levele csak úgy hemzsegett az apró füllentésektől. Röstelte a füllentést. (Vas Gereben)
