fúria
fúria főnév fúriát, fúriája
1. (mitológia) A bosszú három istennője közül vmelyik. Eredj azért, arkangyal, szállj le pokolban, Válassz egyet az haragos fúriákban. (Zrínyi Miklós) || a. (rendsz. többes számban) (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Pusztító, öldöklő gonosz szellem, a rombolás szelleme. Ha [a háborúba] még a polgárháború fúriái is beleszabadulnak, akkor a fegyvertelen népség is veszendőbe jut. (Jókai Mór) || b. (ritka) Gonosz szellem. Egy nemzedék … a semmittevés és semmire vágyódás fúriáival adta össze magát. (Ambrus Zoltán)
2. (átvitt értelemben) Magából kikelt, feldühödött nőszemély. A házaikból kivert, tűzhelyeiktől elűzött asszonyok … nem asszonyok most, hanem fúriák. (Jókai Mór) Az asszony úgy taszította el [a férfit], mint egy kis fúria. (Móricz Zsigmond) || a. Házsártos, civakodó, marakodó természetű nő, asszony. [Amilyen] kedves és előzékeny volt B. úr oldalbordája a mézeshetek alatt, éppoly fúria lőn később. (Vas Gereben)
3. (átvitt értelemben, ritka, régies) Erős felindulás; dühroham. E rettenetes fúriában összeszaggatott magán minden ruhát. (Mikszáth Kálmán) Vigyázz, fúriában van az öreg, – intettek a szerkesztő úr ajtaja felé. (Móra Ferenc)
