furkó
furkó főnév -t, -ja
1. Bot, husáng végén lévő bunkó. A dorong hatalmas furkóban végződött. Feje olyan forma volt, mint egy furkó, melynek az alja vastagabb, a hegye csúcsos. (Tolnai Lajos) || a. Furkósbot. Egy nagy furkóval hadonászott. || b. (régies) Buzogány feje, vége. Jó Toldi se hagyja tollas buzogányát | … Göngyöli a furkót redves kutyabőrbe. (Arany János) || c. (népies) Nyélre erősített nagyobb tuskó, melyet döngölésre, karó beverésére használnak. Kopog a nehéz furkó a karókon. (Tömörkény István)
2. (tájszó, régies) Barna lisztből v. kukoricalisztből készült ragacsos v. keletlen és idomtalan gombóc v. kenyér. A tarisznyájába nyúlt s abból húzott ki valami furkónak gyúrt … ismeretlen tárgyat. – Ez meg a kenyér. (Jókai Mór)
