fürt
fürt főnév -öt, -je [e] v. (ritka) -e [e]
1. Hajból, szőrből, gyapjúból egy kisebb, egybefonódó, rendsz. göndör(ödő) csomó; tincs. Göndör, ősz fürt. Emlékbe adott neki egy fürtöt. Kibontja fürtjeit. Szöghaja fürteivel nem játszik kedvese többé. (Kisfaludy Károly) Hátulról felfelé simított hajában … göndör fürtök látszottak. (Krúdy Gyula) || a. jelzői használat(ban) (számnévvel) Egy fürt haj: hajfürt.
2. (csak többes számban) (költői) Emberi hajzat. Izzadt fürteimen szent olajág lebeg. (Berzsenyi Dániel) Piruló arccal néztem volna rája | … lobogó nyakkendővel és kalandos | fürtökkel, én, az ifjú-ósdi lantos. (Kosztolányi Dezső)
3. (növénytan) Az a virágzat v. termés, amelyen egy hosszabb lelógó tengelyből több kisebb kocsány nyúlik ki, s az egyes virágok v. termések ezen ülnek. Az akác fürtjei. Szebben nevetnek szőlőm fürtei. (Berzsenyi Dániel) || a. Szőlőfürt. És híztak a fürtök s benn a présházban, a nagy kád oldalán egyre följebb és följebb sorakoztak a krétával írt évszámok. (Babits Mihály) || b. jelzői használat(ban) (számnévvel) Ilyen alakzatú, szerkezetű virágzatból, termésből vmennyi. Egy (két, néhány) fürt orgona, ribizli, szőlő, virág. Néhány fürt szőllő megenni még akadt a tejeskávé után. (Babits Mihály) Megevett egy fürt szőlőt. (Nagy Lajos)
4. (átvitt értelemben) <Emberekből, állatokból> egymásba kapaszkodó tömött csoport. A villamos lépcsőjén fürtökben lógnak az utasok. A méhek fürtökben rajzanak.
Szóösszetétel(ek): 1. fürtbetegség; 2. csillagfürt; hajfürt; szőlőfürt.
fürtöz; fürtözet; fürtű.
