gebed
gebed [e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (tájszó, irodalmi nyelvben)
<Állat v. durva beszédben ember> döglik, döglőfélben van, nyomorultul elpusztul és holtan megmerevedik. Holtra gebed: meggebed. [A farkas] Gebedve dőlt el a csonthalmokon. (Vörösmarty Mihály) Rugjuk főbe, … Hogy holtra gebedjen. (Arany János)
Igekötős igék: belégebed; meggebed.
gebedés; gebedő; gebedt.
