germán
germán [ë] főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -ja
1. (történettudomány) A germánok: egy feltételezett közös nyelvet: az indoeurópai nyelvek egyikét beszélő. az i. e. évszázadokban a Keleti-tenger partvidékén élő, a népvándorlás folyamán Nyugat- és Észak-Európa mai népeinek kialakulásában fontos szerepet játszó néptörzsek összessége. Az északi, keleti és nyugati germánok; a germánok betörése Itáliába.
2. (bizalmas) Német ember, főleg férfi. Látszik rajta, hogy germán. A germánok kacskakezű császárja … egy darabig mulatságos figurája volt a világnak. (Ady Endre)
3. (nyelvtudomány) Az indoeurópai nyelvcsalád nyugati ágához tartozó nyelv, a germán törzsek feltételezett közös nyelve.
II. melléknév
1. (történettudomány) A germánok (1) közé tartozó <személy, csoport>. Germán törzsek. A göndör szőke fürtű, gyermekesen kék szemű idősebb atléta úgy festett, mint germán gladiátor. (Kuncz Aladár)
2. (történettudomány) A germánokra (1) jellemző, tőlük létrehozott, velük kapcs. Germán jog, mitológia.
3. Germán nép: a germánokból (1), ill. a germánok vmely törzséből alakult nép (pl. a gótok, frankok, németek, norvégok, svédek stb.). Északi, nyugati germán nép. || a. A germán népek lakta földre jellemző, ahhoz tartozó. Kiáltó szavára tompán … dübörög a válasz, a germán hegyeken keresztül. (Karinthy Frigyes)
4. (nyelvtudomány) Germán nyelv: a) a germánok (1) nyelve; b) vmely germán nép nyelve. A dán északi germán nyelv.
5. A germánok, ill. a germán népek nyelvével, kultúrájával foglalkozó. Germán filológia, folklór.
6. (néha gúnyos) A németekre jellemző(nek tartott). Germán erőszakosság, fontoskodás. A kisszámú osztrák intelligencia a maga … mindig megalkudni kész németségével képviselte a germán szellemet. (Kuncz Aladár) Zord germán lélek, mint dédapjáé, aki … nagyurak lojális hű szolgája. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): pángermán.
