gesztus
gesztus [ë v. e] főnév -t, -ok, -a (választékos)
1. Taglejtés, kézmozdulat. Bizalmas, cinkos, heves, suta, ügyetlen gesztus. Egy sértő gesztussal leintette. A nyugtalankodó, … majd … győzedelmeskedő asszonyi szív kifejezésére mind volt hangja, gesztusa, sőt arcjátéka is. (Kuncz Aladár) A mellénye alját rántotta meg, a birokra készülő ifjú férfiak ösztönös gesztusával. (Móra Ferenc)
2. Vmilyen magatartásra, álláspontra mutató cselekedet, tett, eljárás, megnyilatkozás. Barátságtalan, elhamarkodott, kihívó, sértő gesztus vki részéről. Megdöbbentő gesztus volt ez tőle. Egy nemes gesztussal felajánlotta segítségét. Minek a tanács, jóslat, aggodalmak? | Gesztusaim élnek, míg meg nem halnak. (Ady Endre) Egy egész nemzedék minden kétségbeesett szomjúsága … benne volt ebben a gesztusban. (Babits Mihály)
gesztusú.
