góbé
góbé főnév -t, -ja
1. (néha gúnyos) (Székely) góbé: székely ember, kül. furfangos székely parasztember. Szegény Bálint Gábor, | Boldogtalan góbé, Amennyit te szenvedsz, | Mi ahhoz a Jóbé! (Arany János) Mikor a szegény góbé urakkal beszél, csak megmondja az igazat. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, ritka) Csavaros eszű, furfangos, ravasz ember. Nagy góbé. || a. (átvitt értelemben) jelzői használat(ban) Ilyen emberre jellemző, tőle származó, vele kapcs. <jelleg, megnyilatkozás>. Góbé furfang.
