góc
góc főnév -ot, -a
1. (orvostudomány) <Az élő szervezetben> egy helyre korlátozódó, de az egész szervre v. szervezetre kiható kóros folyamatnak eredő helye v. formája. A fertőzés góca. || a. (orvostudomány) A szervezet egy helyén lejátszódó gümőkóros folyamat. Meszesedő gócok vannak a tüdejében.
2. (átvitt értelemben) Vmely terjedő v. kiterjedt bajnak, rossznak eredő helye, központja. És hogy mindennek a vésznek hol a góca? azt világosan lehetett tudni. Az osztrák nemzeti bank kincseinek eltűnése idézte fel az egész világon a vakrémületet. (Jókai Mór)
3. (sajtónyelvi) Gócpont. Ipari, kereskedelmi góc.
4. (tájszó) Tűzhely, szobát fűtő kemence. Laczfi dúlva van, Égetve s dúlva, mint a puszta góc. (Vörösmarty Mihály)
gócos.
