göcög
göcög tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jön (tájszó, hangutánzó)
1. <Kisgyermek, kövér ember> jóízűen kacag, hogy a teste is rázkódik; döcög (5). Egy pohos úr a Kávékirályban göcögve nevetett. Ördög ezekbe az újságirókba! – mondta lebocsátva az újságot, – de nagy gazemberek! (Gárdonyi Géza) Nem vén az ember, míg a lábát lógatja, – nevetett Vak Áron. Mindnyájan döcögtek, kacagtak. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) <Jármű göröngyös úton> rázódva megy; döcög (1).
göcögés; göcögő.
