1. Olyan <ember v. emberek csoportja>, aki(k)nek magatartását, modorát a gőg jellemzi; másokat önhitten megvető. Gőgös alak; gőgösen válaszol; gőgösen viselkedik.Szóláshasonlat(ok):olyan gőgös, mintha ő ® ültette volna a Fiastyúkot v. mintha ő ¬ hajtaná a Gönczölszekeret. Karácsony előtt meghalt … az öreg Telekdy, a gőgös … földesúr. (Kaffka Margit) Nem lesz addig igazság, se béke, | mig gőgös Ninive lángja nem csap az égre. (Babits Mihály) || a. Nagyon büszke. Gőgös vmire. Előbb arra volt gőgös, hogy nem szeret, most arra látszik büszkülni [= büszkévé lenni], hogy szeret. (Vörösmarty Mihály) Gőgös sziveddel élsz kinokban, Végetlen önzés lakja mélyét. (Reviczky Gyula)
2. Gőgös emberre jellemző, tőle eredő. Gőgös felfuvalkodottság. [Anyámon] senki se láthatott … bánatot, csak gőgös, hetyke haragja van. (Kaffka Margit)
gőgösködik; gőgösség.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.