gomba
gomba főnév gombát, gombája
1. Gyökér, szár, levél és levélzöld nélkül tenyésző, puha, húsos testű növény, amelynek rendsz. törzse és kalapja van. Ehető gomba; ® lemezes gomba; mérges gomba; ® szálkás gomba; ® tinórú gombák; ® úri gomba; a gomba kalapja; gomba nő az erdőben, a (kivágott) fán; gombát gyűjt, szed; gombát aszal. Szóláshasonlat(ok): nő, szaporodik, mint (eső után) a gomba: hirtelen nagymértékben keletkezik, n., sz. vmi. [A ház] szarufáin csoporttal sárgállott a kellemetlen házi gomba. (Jókai Mór) Abból az öreg munkásasszonyfajtából való, akit soha semmilyen dolog ki nem fáraszt; meszelnek, mosnak, gombát szednek, vasalnak, fát vágnak. (Gelléri Andor Endre) || a. Ennek vmely ehető változata mint emberi táplálék, ill. kész étel. Rántott, tojásos gomba; gomba tojással. Négy nap óta csak gombát mit evett … (Arany János) || b. jelzői használat(ban) <Csak ezekben az állandósult szókapcsolatokban:> Gomba módra nő, szaporodik, terjed: hirtelen, nagymértékben n., sz., t.
2. (növénytan) Gombák: a levélzöld nélkül tenyésző telepes növények törzse a baktériumok kivételével (Fungi). || a. (ritka) Ebbe a törzsbe tartozó, az emberi bőrön élősködő élőlények telepe, amely rendsz. kellemetlen viszketéssel járó bőrbetegséget okoz.
3. (átvitt értelemben, 1945 után) Főleg élelmiszer-ipari cikkek árusítására való, széles ereszű, rendsz. kör alakú építmény.
Szólás(ok): nem ettem gombát: nem ment el az eszem, nem bolondultam meg.
Szóösszetétel(ek): 1. gombaárus; gombafajta; gombaforma; gombaisme; gombaleves; gombamártás; gombanemű; gombaölő; gombapaprikás; gombapörkölt; gombaszakértő; gombaszedés; gombaszigetelő; gombatenyésztés; termelés; gombatörmelék; 2. bolondgomba; csiperkegomba; csirkegomba; élesztőgomba; erjesztőgomba; fagomba; kucsmagomba; őzlábgomba; penészgomba; pöfeteggomba; rizikegomba; rozsdagomba; sugárgomba; szarvasgomba; szegfűgomba; taplógomba; tojásgomba; tőkegomba; üszöggomba.
