gond
gond főnév -ot, -ja
1. Vmely nyugtalanító kérdéssel való elmélyült foglalkozás; vmi miatt érzett belső szorongás, kínzó nyugtalanság; töprengés, tépelődés, aggodalom. Gyötrő, kínzó gond; gondok emésztik, gyötrik; homlokát gondok ® barázdálták; beleőszül a sok gondba; gondba ejt, merít vkit; sok gondjába kerül vkinek vmi; sok gondot okoz vkinek vmi; nem csinál magának (nagy) gondot vmiből: nem sokat törődik vele; elűzi a gondjait vmivel; szögre akasztja a gondjait; sok gonddal jár vmi; ® tele van a feje gonddal. S ekkor nem ismert gond borúl mellére … (Kölcsey Ferenc) Derítsd fel a férfi gondjait Magányos örömid szép holdvilágával! (Berzsenyi Dániel) Gondban ébredt ősz király föl, Nyugtalan volt álma éjjel. (Tompa Mihály) || a. Az, ami gondot (1) okoz; ügy, ügyes-bajos dolog, vesződség. Apai, családi, befőzési, ház(tartás)i, iskolai, országos, szülői gond(ok); ® krajcáros gondok; gond(ok) nélkül él; vminek a gondja: vmely dologgal való (hosszas v. állandó) foglalkozás, törődés (kényszere, szüksége); a beszerzés, a főzés, a háztartás, a lakáskeresés, a szerkesztés, az utazás, az üzemeltetés, a vizsgára készülés gondja; ® elveti vminek a gondját; megszabadul vminek a gondjától; gonddal-bajjal: sok nehézséggel (küzdve); sok a gondja; ez a legfőbb, legkisebb gondja. Nem érek rá, ezer a gondom. (szójárás) Kisebb gondja is nagyobb annál, hogy … : ezzel törődik legkevésbé. Tenger a bajom, ezer a gondom. (szójárás) Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Félre gondok, félre bú! Mit ér a gond kenyéren és vízen, Tölts hozzá bort a rideg kupába. (Vörösmarty Mihály) Kisbirtok kis gond, nagybirtok nagy gond. (Gárdonyi Géza) Azt hittem, ezzel az ártatlan hazugsággal mindennek elvetem majd a gondját. (Kosztolányi Dezső) Együtt vagyunk veled mindannyian, | kinek emberhez méltó gondja van. (József Attila) || b. (Anyagi) gond: anyagi természetű nehézség; pénznek v. más szükséges javaknak hiánya. Gond(ok) nélkül él. Mindennel ellátják, semmi gondja nincs.
2. Körültekintő alaposság, kitartó, gondos figyelem, odaadás. Gonddal csinál, készít, végez vmit; nagy gonddal jár el vmiben. Ez a munka nagy gondot és szakértelmet kíván. Nem állni ki, szégyen, … Kiállani … ej mit! … Hallgat [a király] … erről, de vigyázó gonddal A lehetőséget megbeszéli Konttal. (Arany János)
3. <Főleg állandósult szókapcsolatokban:> vmiről, vkiről, vkinek (vminek) a szükségleteiről, jólétéről, érdekeiről, védelméről való gondoskodás, a vele való törődés. Gondja van v. gondot fordít vkire, vmire: ügyel rá, törődik vele; ® kiterjed a gondja vmire; lesz rá gondom: a) törődni fogok vele, nem feledkezem meg róla; b) <fenyegetésként> majd ellátom a baját!; mi gondom rá v. vele?: mit törődöm vele?; gondjaiba fogad, vesz vkit: vállalja, hogy törődik vele; gondoskodik róla; vkinek a gondjára ® bíz vkit, vmit; gondot ® visel vkire, vmire v. gondját viseli vkinek, vminek. Alig vettem észre, Hogy meghalt az anyám, Szegény jó leányzó Ugy gondot viselt rám. (Petőfi Sándor) A Magyar Népköztársaság különös gondot fordít az ifjúság fejlődésére és nevelésére. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
Szóösszetétel(ek): 1. gondfeledtető; gondfelejtve; gondfelleg; gondmentes; gondteljes; gondterhelt; 2. kenyérgond; műgond.
