gondnokság
gondnokság főnév -ot, -a
1. (csak egyes számban) A gondnok hivatalos állása, tisztsége. Megüresedett a gondnokság; pályázik a gondnokságra; gondnoksággal bízták meg.
2. (jogtudomány) Az a hivatalos felügyelet, amelyet a kirendelt gondnok (2a) gyakorol vki felett. Gondnokság alá helyez vkit. Megszüntetik a gondnokságot. A bíróság elrendelte a gondnokságot. Őt bízták meg testvére gondnokságával. Szülei, rokonai gondnokság alá helyezték, mint valamely pazarló mágnásfit. (Krúdy Gyula)
3. A gondnok működése, ill. ennek ideje. Gondnoksága alatt v. idején rendben folytak az ügyek. Gondnoksága ellen panasz merült fel.
gondnoksági.
