gondolkodás főnév -t, -a (csak egyes számban) (kissé választékos)
A gondolkodik igével kifejezett értelmi, szellemi működés, tevékenység; az a tény, hogy vki gondolkodik. ®Analitikus gondolkodás; bölcs, okos, mély, primitív, tudományos gondolkodás; gondolkodás nélkül; hosszas gondolkodás után; gondolkodásra indít, késztet vkit. A gondolkodás szerve az agy. A gondolkodás az ember társadalmi élete és munkája során fejlődött ki. || a. Gondolkodásmód. Helyes, logikus, megértő, nagylelkű, nemes gondolkodás. Euripides már ahhoz a nemzedékhez tartozik, melynél a gondolkodás és érzés különbsége széles árkot von a műveltek és a tömeg között. (Péterfy Jenő) Az öregasszonyi gondolkodás soha nem emelkedhetik föléje az általánosnak. (Gárdonyi Géza) || b. (filozófia) Vmely világnézet v. megismerési módszer szerint való gondolkodás(mód). Dialektikus, idealista, materialista, metafizikus gondolkodás.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.