gonoszság [sz-s v. ss; sz-s] főnév -ot, -a (többes számban ritka)
1. A gonosz (I. 1) melléknévvel kifejezett emberi, jellembeli tulajdonság. Alávaló, aljas, állati, ártó, embertelen, feneketlen, kegyetlen, visszataszító gonoszság; a gonoszság uralma. Ki kell irtani minden gonoszságot. Édesanyám a testi szennyet azonosította az erkölcsivel és a műveletlenséget a gonoszsággal. (Móricz Zsigmond) || a. Rosszakarat, gonosz indulat. Gonoszság ezt feltételezni; gonoszságból tesz vmit; tele van gonoszsággal. A szeme is gonoszságot árul el. || b. Vkinek, vminek gonosz (1–2) volta, szándéka. Az emberek gonoszsága; nyelvének, szándékának, tekintetének gonoszsága. Ebből tűnt ki v. ebben mutatkozott meg igazán gonoszsága. Szabad a magyar nép … lejárt napod német! | … S pióca módjára nem szivod a vérét, Megfizette isten gonoszságod bérét. (Petőfi Sándor)
2. Gonosz cselekedet, gonosztett. Gonoszságon töri a fejét; gonoszságra vetemedik. Minden gonoszságra képes. Sok gonoszságot követ el. Az ember nem véthet, ha józan, Minden gonoszság hagymázból ered. (Berzsenyi Dániel)
gonoszságú.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.