görcsös
görcsös melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <fa v. fából készült tárgy>, amely(b)en görcs (1, 1a) van; göcsörtös. Görcsös deszka, fa. Nem suttog lomb a barna, görcsös ágon. (Eötvös József) Görcsös águ bükkel a sötét szilt, – Mely a házat vészek ellen ójja: – Udvarába eleven sövénnyel Foglalá be régi jó lakója. (Tompa Mihály) Idegen volt már nekem a város, … a régi épen maradt házak sora a vén, görcsös akácokkal. (Kaffka Margit) || a. Olyan <bot>, amely csomóban végződik, s amelynek hosszán is vannak kisebb-nagyobb csomók, görcsök. Átkozott a görcsös fütykös | Somnyele! | Mellyel engem oly pogányul csépele. (Petőfi Sándor) A tüzet megpiszkálja görcsös botjával. (Mikszáth Kálmán)
2. (népies) Olyan, amelyre v. amelynek végére görcsöt (4) kötöttek; apró csomókkal ellátott. Görcsös fonál, kötél.
3. (orvostudomány) Görcs (5) okozta; görccsel együtt járó <jelenség>. Görcsös fájdalom, rángatózás, roham, sírás, vonaglás.
4. <Indulatok, érzelmek hatása következtében> az izmok megfeszített, erős összehúzódásával járó, mereven szorító hatású <folyamat, mozdulat>. Görcsös kézszorítás; görcsösen kapaszkodik vmibe; görcsösen magához szorít vmit; görcsösen szorongat v. tart a kezében vmit. Némán borult a holttest fölé … s sokáig tartá átkarolva görcsösen. (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben) Kitartóan makacs, szívós <magatartás>. Görcsös ragaszkodás; görcsösen ragaszkodik vmihez v. (ritka) vkihez. Görcsös és állandó akaraterővel dolgozom. (Kaffka Margit) Órákon át görcsösen … | daráltam imáimat. (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): görcsös-bogos; görcsösbotos.
görcsösödik; görcsösség.
