görgő
görgő melléknév és főnév
I. melléknév (hangutánzó) Olyan, ami görög (1), gördül (1). Görgő kövek, sziklák.
II. főnév -t, -je [e]
1. Kisebb henger, amelyet nehéz v. izzó tárgy szállításakor azért helyeznek az elmozdítandó tárgy alá, hogy rajta görgethessék. A vörösen izzó cső görgőkön gurul. A fatörzset görgőkre helyezik.
2. (műszaki nyelv) Vmely gépnek henger v. hordó alakú alkatrésze, amellyel a csúszó súrlódást gördüléssé alakítják át. A csapágy görgője.
3. (sport) <Motorok által vezetett kerékpárok versenyén> a motorkerékpár hátsó kerekének tengelyére szerelt, kiálló és pörgethető vashenger, amely elkerülhetővé teszi, hogy a motorossal együtt versenyző kerékpáros felbukjék, ha nekihajt a motor hátuljának.
4. (sport) Fából v. vasból készült kettős karika, melybe a tornász kezével és lábával megkapaszkodva beleáll, és azt meghajtva vele együtt forog.
5. (mezőgazdaság) Lóval vontatott fahenger, mellyel a (főleg apró magvakkal) bevetett földet simára hengerlik, görgőzik.
Szóösszetétel(ek): görgőajtó; görgőhenger; görgőhíd; görgőkerék; görgőlépcső; görgőmalom; görgőszék.
görgős; görgőzik.
