görög [1]
görög [1] tárgyatlan ige -tem [e] görgött, -jön
1. (hangutánzó) <Gömbölyű, hengeres v. ehhez bizonyos fokig hasonló test, ill. élőlény> a földön v. egyéb alapzaton saját tengelye körül forogva és rendsz. sajátos hangot adva kissé nehézkesen, rendsz. döcögve gurul. Görög a hordó; görögnek a kövek. Mindenfelől görgött, süvöltött, csattogott, pattogott, ugrált a golyó. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, ritka) Lassan, nehézkesen, a földhöz lapulva halad. Lomha földi békák szanaszét görögnek. (Arany János)
3. (csak 3. személyben) (tájszó) <Koca, emse> párzási időszakában van, ill. párosodik. Mind a két süldő egy napon görgött.
Igekötős igék: begörög; kigörög; legörög; szétgörög; végiggörög.
