görögség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (ritka, választékos) A görög [2] (II. 2) melléknévvel kifejezett sajátság, jelleg; azoknak a sajátságoknak, tulajdonságoknak összessége, amelyek az ókori görögöket, a régi görög népet és műveltséget, szellemet jellemzik. A görögség árad Homérosz minden sorából. || a. (választékos) Ennek vmely sajátos, helyhez v. korhoz kötött árnyalata. Az alexandriai, az athéni, a bizánci görögség. || b. (választékos) Vkinek (vminek) sajátosan görög(ös) volta, jellege. Arisztophanész görögsége; a szobor görögsége; költészetének derűs görögsége.
2. (ritka) A régi görög nyelv és stílus, a maga jellegzetességében. Klasszikus görögség. Szép görögséggel írt. || a. (ritka) Ennek vmely táji változata. Attikai, dór görögség.
3. A (kül. régi) görög nép. Az ókori görögség nagy szellemei. A görögség műveltsége volt az európai kultúra alapja. || a. Vmely vegyes lakosságú területen élt v. élő görögök összessége, közössége, csoportja. A dél-itáliai görögség; a város görögsége. || b. Az egymást követő görög nemzedékek összessége v. vmelyike vmely korszakban. A Nagy Sándor korabeli görögség.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.