1. Főként földpátból, kvarcból és csillámból álló, igen kemény, szemcsés összetételű kőzet; főleg építésre, utak burkolására haszn. Kedves helyecske …, a háza téglából épültek, utcái gránittal vannak ki kövezve. (Nagy Lajos)
2. (régies, költői) Ebből a kőzetből álló szikla. A felhőbe nyúlt gránit ormai S az elzárt völgy neked legkedvesb néző hely. (Berzsenyi Dániel) A bérc, az óriás granit, Felhőkbe nyujtja ormait. (Lévay József) || a. jelzői használat(ban) Ebből a kőzetből álló <hegy, hegység>. S Drégel valamint ama gránit orom Rongálva ugyan, de megáll szabadon. (Czuczor Gergely)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.