gurító
gurító melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami gurít v. gurítani szokott. A labdát gurító gyerek; a kocsikat továbbgurító csörlő.
II. főnév -t, -ja
1. (vasútügy) <Rendező pályaudvaron> emelkedő (rendsz. mesterséges) domb, amelyről az oda felhúzott kocsikat a szükség szerinti sínpárra eresztik. Nyári, téli gurító. A mozdony felhúzta a kocsikat a gurítóra.
2. (bányászat) Olyan meredek szállítópálya, amelyen a kitermelt anyag saját súlyánál fogva kerül alacsonyabb szintre.
Szóösszetétel(ek): gurítódomb; gurítógép.
gurítós.
