gúzs
gúzs főnév -t, -ok, -a
1. (népies) Párolással hajlékonnyá tett, szívós ágból, ill. szalmából v. kenderből, ritkábban bőrből csavart kötél. Gúzst csavart, teker. Akkor megkapván Matyi túlnan két keze szárát. | Egy gúzzsal … összeszorítja. (Fazekas Mihály) Rekettyéből egy nagy, hosszu guzst font. (Arany János)
2. <Ladikon> kenderkötélből való gyűrű az evező rögzítésére. [Az asszony] evezőt vőn [= vett] ki a ladikból, átveté a gúzson. (Vörösmarty Mihály) || a. (hajózás) Két vontatókötelet lazán egymáshoz kapcsoló rövidebb kenderkötél. Az üres vontatókötelet a gúzs tartja fenn.
3. (tájszó) Lószőr és csepű keverékéből font nyűg, béklyó (1).
4. (népies) Az a vaskarika, amellyel a lőcsöt, ill. a vendégoldalt a szekér oldalához fogatják. A lőcsöknek a vállába nem jól vannak a gúzsok belerakva. (Tömörkény István)
Szólás(ok): gúzsba köt: a) (katonaság, régies) <büntetésként> bilincsforma gúzzsal vkinek a jobb karját bal lábszárához kapcsolja; b) (átvitt értelemben) intézkedésével v. magatartásával mozgási, cselekvési szabadságától, fejlődési lehetőségeitől megfoszt vkit, vmit; szellemi képességeinek kifejtésében akadályoz vkit.
Szóösszetétel(ek): 1. gúzsabroncs; gúzscövek; gúzstőke; gúzsvessző; 2. farkasgúzs.
