gyalázatos
gyalázatos melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan <magatartás, tett>, amely vkire gyalázatot hoz, amely miatt vki szégyelheti magát. Gyalázatos bánásmód, eljárás, mesterkedés, tett, viselkedés. Ebben a dologban gyalázatos szerepet játszott. A vagyonát gyalázatos furfanggal szerezte. Merész föllépéseddel leálcáztad … a város nem egy megbélyegzett notabilitásának gyalázatos üzelmeit. (Tolnai Lajos) || a. Olyan <dolog, körülmény>, amely előidézője, létrehozójára gyalázatot hoz. A múlt gyalázatos öröksége.
2. <Megvetés, megszólás, kisebbítés kifejezésére:> szégyentelen, szemtelen, arcátlan <személy>. Gyalázatos alak; gyalázatos firma ¬; gyalázatos leány, nőszemély, perszóna. Becstelen teremtés! gyalázatos pára! | Ilyet mersz te tenni világnak csúfjára? (Petőfi Sándor) Elhatároztam, hogy én is beteg leszek. Mért csak Pista? … Pista olyan szemtelen, gyalázatos. (Móricz Zsigmond)
3. (fokozó jelzőként) (gyak. túlzó) Nagyon rossz, pocsék. Gyalázatos verseket ír. Gyalázatos időjárás ez! Gyalázatos kosztot adnak. Gyalázatos bor! ilyet iddogál Magyar hazánkban ifju s agg szakáll. (Vörösmarty Mihály) Gyalázatos … hangom van, mint egy pávának. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ok, -a Gyalázatos (2) személy. Pusztulj innen, te gyalázatos! Meg kéne verni a gyalázatost! Mit eszelt ki megint ez a gyalázatos? Ott volt a hetyke-petyke [= pökhendi] Vér Klári (hogy nem szégyel emberek közé jönni, a gyalázatos!) (Mikszáth Kálmán)
gyalázatosság.
