gyám
gyám főnév -ot, -ja (főként birtokos személyraggal)
1. (hivatalos) A kiskorú árva törvényesen kijelölt képviselője, vagyonának kezelője, gondviselője, (főként férfi) <gyámfiához v. gyámlányához való viszonyában>. Kirendelt gyám. Végrendeletében öccsét jelölte ki gyermekei gyámjául. A hatóság gyámot rendelt ki árvái mellé. Le szokta zárni a szobámat, ha a gyámom pénzküldeménye késlelkedik. (Krúdy Gyula) || a. Kiskorú személy, gyermek eltartója, nevelője, gondviselője (elhalt) szülei helyett; nevelőszülő. Gyámja olyan szeretettel nevelte, mintha saját gyermeke lett volna.
2. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Az, aki elhagyatottságában gyámolít, segít, támogat vkit. Te lásd meg, ó sors, szenvedő hazámat | …, Hatalmas, ó légy gyámja, légy vezére. (Kölcsey Ferenc)
3. (építészet) Fából, kőből, vasból v. más anyagból készült tartó- v. támasztóelem, amely az épület kiugró részét vagy a boltozatot tartja.
Szóösszetétel(ek): 1. gyámbolt; gyámboltozat; gyámcölöp; gyámgyerek; gyámkar; gyámkötés; gyámpénztár; gyámrúd; gyámtalp; gyámtárs; gyámtartó; 2. boltgyám; falgyám; közgyám.
gyámi.
