gyanú
gyanú [ú v. u] főnév -t, -ja (többes számban ritka)
1. Általában bizonyos tényekre, körülményekre alapozott sejtelem, feltevés, rendsz. arra vonatk., hogy vmi rossz, kellemetlen dolog történt v. fog bekövetkezni. Gyanúba vesz vmit: gyanít. Az a gyanúm, hogy nem fog eljönni. Az a ® sanda gyanúm, hogy … Erős a gyanúnk, hogy most történik majd valami. Nem tudott szabadulni attól a gyanútól, hogy vétkes mulasztás történt. Polyvával tiszta szemet is kiszór, mert gyanúba veszi, hogy az is polyva. (Arany János) || a. Az a többé-kevésbé megalapozott feltevés v. sejtés, hogy vki vmi rosszat, káros v. gonosz tettet követett el. Alapos, alaptalan, hamis, nyomós, súlyos gyanú; gyanú fér ¬ vkihez; gyanúnak még az árnyéka sem ¬ férhet vkihez; rá v. ellene irányul a gyanú; gyanú merül fel ellene; gyanú támad benne; gyanúja eloszlik; gyanú alatt áll: gyanús(ítják vmivel); → kitisztázza magát (v. vkit) vmely gyanú alól; vkinek vmely gyanú alól való → tisztázása; gyanúba esik, kerül, keveredik; gyanúba fog, vesz vkit: (meg)gyanúsít; gyanúba hoz vkit vkivel: a vele való (szerelmi) kapcsolattal gyanúsítja; gyanúba → jön; annak a gyanúnak teszi ki magát, hogy …; gyanúra ad okot; alátámasztja, elhárítja, eloszlatja a gyanút; gyanút ébreszt, éleszt, kelt vkiben; gyanút táplál vki iránt; mentes a gyanútól. A puszta még nem bizonyíték. Kit terhel a gyanú? Az a gyanúm, hogy ő a tettes. Erős a gyanúnk, hogy a betörést házbeli követte el. Pecséttel „hivja tetemre”, Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú. (Arany János) Látással dicsekszik a gyanú, pedig szurokkal van mind a két szeme betapasztva. (Mikszáth Kálmán) || b. Gyanakvás vmire. Gyanút ébreszt, éleszt, kelt vkiben; gyanút fog: gyanakodni kezd. Valóban, amit senki nem merészel, Ő sértne-é meg féltékeny gyanúval? (Madách Imre) Nem mertem félbeszakítani, nehogy gyanút keltsen az érdeklődésem. (Gárdonyi Géza)
2. (jogtudomány) Vmely bűncselekmény tettesére irányuló ilyen feltevés, vélemény mint a bűnügyi nyomozás, ill. bűnvádi eljárás megindításának alapja, feltétele. Alapos, indokolt, jogos gyanú. A gyanút bizonyítékok támasztják alá. A nyomozás során gyanú támadt …, hogy egyetértésben vannak a gyilkossal. (Kosztolányi Dezső) Ott tartották a rendőrségen a sofőrt és a komornát. Nem irányult ellenük konkrét gyanú. (Hunyady Sándor)
Szóösszetétel(ek): gyanúalap; gyanújel.
