gyarmat
gyarmat főnév -ot, -a
1. Olyan, az anyaországtól rendsz. távol fekvő ország v. terület, amelyet vmely imperialista, tőkés állam meghódított, leigázott és kizsákmányol azáltal, hogy olcsó nyersanyag- és munkaerőforrásul, iparának felvevő piacául és nagy hasznot hajtó tőkebefektetési területül használja. Angol, belga, francia, holland, portugál gyarmat; afrikai, ázsiai gyarmatok; a spanyolok volt amerikai gyarmatai, a németek, olaszok volt afrikai gyarmatai. A gyarmatok népei és öntudatra ébredtek, és harcolnak függetlenségükért. Marie kisasszony tizenkét évig élt özvegy édesapja mellett … a délkeleti Ázsia francia gyarmatain. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) Vmely nagyhatalomtól politikailag erősen befolyásolt, gazdaságilag függő helyzetbe kényszerített s kihasznált, viszonylag kisebb ország. Magyarország évszázadokig a Habsburgok gyarmata volt. Adj magyarságot a magyarnak, | hogy mi ne legyünk német gyarmat. (József Attila)
2. (történettudomány) <Az ókorban> vmely terjeszkedő (város)állam polgárainak gyak. az anyaországtól független települése más országban. Az ókori görög államok gyarmatai Itáliában, Kis-Ázsiában és a Földközi-tenger mellékén voltak. A mai Marseille az ókorban görög gyarmat volt.
Szóösszetétel(ek): 1. gyarmatbirtok; gyarmatközi; gyarmatország; gyarmatrendszer; gyarmattartó; gyarmatváros; 2. félgyarmat; koronagyarmat.
