gyáva
gyáva melléknév és főnév
I. melléknév gyáván, gyávább
1. Olyan <élőlény v. élőlények olyan csoportja>, aki, amely természeténél, jelleménél fogva fél a veszélytől, az esetleges nehézségektől, kellemetlenségektől, s e szerint viselkedik. Gyáva alak, fráter, katona, lélek; gyáva nyúl ¬. Olyan gyáva, hogy a saját árnyékától is megijed. Szóláshasonlat(ok): gyáva, mint a ® nyúl. Magára hagyták, egymagára A gyáva népek a magyart. (Petőfi Sándor) Kik hivattatok vezérül a népnek, Ne maradjatok gyáva csőcseléknek. (Ady Endre) Remegtünk, mint két gyáva bajtárs | egy part élén hol nincs bozót. (Babits Mihály) Megszoktam | rég a harcot itt és gyáván sosem futottam. (Radnóti Miklós) || a. Olyan <személy>, aki csak a nála gyengébbel mer kikezdeni, csak a gyengébbe mer belekötni. Ne üsd azt a gyereket, te gyáva fickó!
2. (tájszó, költői, régies) Tehetetlen, gyámoltalan, ügyetlen <személy, csoport>. Völgyben űl a gyáva kor [= nemzedék], s határa Szűk köréből őse saslakára Szédeleg, ha néha felpillant. (Kölcsey Ferenc)
3. Gyáva (1) személyre jellemző <megnyilatkozás, magatartás>. Gyáva beszéd, meghátrálás, viselkedés; gyáván viselkedik. Vesztegelnek társaid a mezőn, Csatátlanul, rosz, gyáva tanács miatt. (Vörösmarty Mihály) Isten ne akarja, hogy e méltó elszomorodás gyáva panaszban hangozzék el. (Kossuth Lajos) || a. (átvitt értelemben, költői) Elgyengült, erőtlen, tehetetlen. Ember vagy fiam. A te karod nem gyáva. Dicsőség | Van veled. (Vörösmarty Mihály) Békét ohajt a gyáva test, Az elcsigázott elme. (Arany János)
II. főnév gyávát, gyávája Gyáva ember. Csak a gyávákat lehet megfélemlíteni. A gyávák és megalkuvók nem valók a mi sorainkba. Haloványul a gyáva szavamra … dalom Viharodnak előjele, forradalom! (Petőfi Sándor) Futott ám a gyáva, mert féltette bőrét. (Arany János)
Közmondás(ok): gyáva népnek nincs hazája: ha vki v. vmely közösség élni akar, vállalnia kell a küzdelmet és a vele járó kockázatot.
