gyengédség [gyëngétség v. gyëngéccség] főnév -et, -e [ë, e] gyöngédség (többes számban ritka) (választékos)
1. A gyengéd (főként 1, 3) melléknévvel kifejezett lelki, jellembeli tulajdonság, finom tapintat, szeretetből fakadó figyelmesség. Érzelgős, megható gyengédség. Kapcsolatukat gyengédség jellemzi. Nem is tudom, hogy lehetsz te Juditnak a testvére. Te vagy a gyöngédség és engedékenység. (Petelei István) || a. Vkinek, vminek gyengéd volta, természete. Beszédének, mozdulatának, szavainak gyengédsége. Vele született gyengédsége mindenben megnyilvánult.
2. Ennek vmely külső, tettekben, magatartásban, szóban való megnyilvánulása. Anyja iránti gyengédsége megható. A gondolaton a legaljasabb piaciság érezhető. Az ily gondolatot csak képesen [= körülírással, képletesen] s mindenesetre a legnagyobb gyengédséggel szabad elmondani. (Vörösmarty Mihály) A leány nagy gyöngédséggel kiszabadította atyja nyakát a csokorra kötött pirostarka nyakkendőből. (Tolnai Lajos) Meghatott gyöngédsége ebben az időszakban. (Kaffka Margit)
gyengédségi.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.