gyeplő
gyeplő [e] főnév -t, -je [e], (tájszó) gyeplű
1. Ló, szamár, öszvér irányítására, kormányzására haszn. hosszú hurok alakú szíj; hurkos végét a hajtó tartja, másik végének elágazó szárai a kantárhoz, a zabla karikájába vannak fűzve. Rövidre fogja, megereszti, megrántja a gyeplőt. [A kocsis] az egyik keziben a gyeplőt tartja … régi szokásból; mivel lovai gyeplő nélkül is tudják a leckét. (Mikes Kelemen) Megrántotta a ló gyeplűjét, szólott neki csendesen, pattintva, s a ló vidáman … repült ki a tanyából. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) <Főleg állandósult v. gyakori szókapcsolatokban:> irányító, kormányzó, fegyelmező erő, hatalom. Az ő kezében van, az ő kezébe került a gyeplő; átadja a gyeplőt; kezében tartja a gyeplőt; gyeplőt ® ereszt vminek, vkinek; megereszti, nekiereszti a gyeplőt: szabad folyást enged vmely fegyelmezetlenségnek, mértéktelenségnek; ® rövidre fogja a gyeplőt; szorosra fogja a gyeplőt: megszigorítja a fegyelmet vki irányában; ® tágra ereszti a gyeplőt; utána v. közéje veti a gyeplőt: felhagy az irányítással, szabadjára ereszt vkit v. vmit, nem törődik többé vele. A hatalmas asszony … tüstént belemarkolt az ország gyeplőibe. (Arany János) Szép fehér kezecskékbe kerül itt a gyeplő. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): gyeplőfék; gyeplőkötél; gyeplőszár; gyeplőszíj; gyeplőtartó.
gyeplőz.
