gyepű
gyepű [gyepű v. gyepü] főnév -t, -je [e]
1. (népies) Eleven sövény v. tüskével magasan megrakott árokpart, kerítés vmely terület elkülönítésére, elhatárolására, bekerítésére. Sűrű gyepű; átbújik a gyepűn; rendbe hozza a gyepűt. Tüskéből gyepűt rak. Régen elpusztult az ősi kert gyepűje, Nem kellett, hogy azt az útas megkerűlje. (Arany János) Alkonyatkor a jegyző gyepűje mellett elsétált néhányszor. (Petelei István) A legény átszökött a gyepűn, bejött a kertbe. (Móricz Zsigmond)
2. (történettudomány) <A középkori Magyarország határain> lakatlan, járhatatlan, rendsz. erdős, hegyes v. mocsaras terület, mely megnehezítette az ellenség betörését.
Szóösszetétel(ek): gyepűkapu; gyepűrendszer.
gyepűs.
