gyerkőc
gyerkőc [e] főnév -öt, -e [e], (népies) gyerkőce [e-e] ..cét, ..céje [e]
Serdülő korú v. annál vmivel fiatalabb, rendsz. fiúgyermek. Vásott gyerkőcök. Még csak gyerkőc lehetett, mikor ez történt. Gyerkőce volt még; madarászni ment. (Vörösmarty Mihály) Mit ér a szép barack, ha tolvaj gyerkőc harapott már bele, s csak a csősztől futtában dobta el? (Babits Mihály)
