gyermeteg
gyermeteg [e-e-e] melléknév -en [ë] v. -ül, -ebb [e] (választékos)
1. Gyermeki módon, gyermekre jellemzőn, kedvesen ártatlan, tapasztalatlan <személy>; naiv. Gyermeteg ember, nő. Napsugaras pálmafák alatt Ártatlan voltam, játszi, gyermeteg. (Madách Imre) A kedves, gyermeteg hölgy … oda ül le mellé a földre. (Jókai Mór) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló <lelkialkat, magatartás, cselekedet>. Gyermeteg kedély, mosoly, őszinteség, vallomás.
2. (rosszalló) Kezdetleges, szellemi fejletlenségre valló <szellemi tevékenység, alkotás>. Gyermeteg próbálkozás, stílus, versek.
3. (régies) Gyermeki. [Nőm] valódi gyermeteg szeretetből ragaszkodott hozzám. (Jókai Mór)
gyermetegség.
