gyógyíthatatlan
gyógyíthatatlan melléknév -ul, -abb, (ritka) gyógyíthatlan
1. Olyan <betegség, seb, állapot>, amely nem gyógyítható, amelyen orvosi beavatkozással, eljárással segíteni nem lehet. Gyógyíthatatlan depresszió. A rák előrehaladott állapotban mai tudásunk szerint gyógyíthatatlan.
2. Ilyen betegségben, állapotban szenvedő <személy, állat, testrész>. Gyógyíthatatlan öreg, tüdőbajos; gyógyíthatatlan ló; gyógyíthatatlan láb. Halálosan fáradt volt, s egyszerre gyógyíthatatlan betegnek érezte magát. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben) Ki látja | közületek, Nagyok, | a szegénységet, | melynek gyógyíthatatlan | betegei vagyunk … (Szabó Lőrinc)
3. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <fájdalmas érzés>, amelyet nem lehet enyhíteni, v. amely semmitől el nem múlik. Gyógyíthatatlan szomorúság. Az én szívem sebesedett meg … gyógyíthatatlanul. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Olyan <személy>, akinek vmely szellemi fogyatékosságán már nem lehet segíteni; javíthatatlan. Gyógyíthatatlan pesszimista; gyógyíthatatlanul ostoba.
gyógyíthatatlanság.
