gyötrelem
gyötrelem [e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e]
Kínzó, marcangoló lelki v. testi fájdalom. Elviselhetetlen, kínos gyötrelem. Állandóan kínozta ez a gyötrelem. Pártos barátság, szerelem, Földön legkínzóbb gyötrelem. (Vörösmarty Mihály) Arra a gyötrelemre gondoltam, amely négy hétig marta ezt az együgyű embert … (Móra Ferenc) Életem … olyan kevés, | hogy benne, jaj, csak a gyötrelem | nyomora végtelen. (Szabó Lőrinc) || a. (birtokos jelzővel v. főnév igenévvel) Vmivel együttjáró ilyen érzés. A honvágy, a szerelem gyötrelmei. Gyötrelem volt végigélni. Hosszú napok, éjek gyötrelmeit hordván, | Talála monostort, Bakony egyik ormán | … Ott az üldözéstől ótalom alatt van. (Arany János) Némelyik tarlón gyötrelem menni, mint a lóhere tarlója, mely olyan, mintha csupa kis drótszög állna ki a földből. (Nagy Lajos) || b. (gyak. birtokos jelzővel v. főnév igenévvel) (túlzó) Kényelmetlen, kellemetlen, visszatetsző érzés, dolog. Gyötrelem ezt az ügyetlen játékot nézni. Olykor előkotrom egyik … kaparós töltőtollam, mellyel gyötrelem írnom s vele körmölök. (Kosztolányi Dezső)
